A pelyhesítőszerek elve és osztályozása

E hatás

A flokkulálószer hozzáadásának hatását elsősorban a vízben diszpergált részecskék ülepedési stabilitásának és polimerizációs stabilitásának csökkentésére vagy kiküszöbölésére használják, a diszpergált részecskéket agglomerálttá teszik, flokkulálják és eltávolítják a szuszpendált szilárd anyagokat, valamint erősítik a szilárd-folyadék elválasztást.

P elv

Ha a vízben a lebegő részecskék mérete elég kicsi, akkor a Brown-mozgás energiája elegendő ahhoz, hogy megakadályozzák a gravitáció leülepedését. Ezenkívül a mikrorészecskék felülete általában ugyanazt a negatív töltést hordozza, és az azonos töltések közötti taszító részecskéket nem könnyű összeolvadni és nagyobbá válni, ami növeli a szuszpenzió stabilitását. A pelyhesítő szerves polimer, specifikus töltéssel. A flokkulációs folyamat pozitív töltést ad hozzá, hogy a részecskék „instabillá” váljanak. Az ütközés révén a részecskék vonzzák egymást, és a kombináció nagyobbá válik, hogy megerősítse a részecskék kicsapódási hatását.

C lasifikáció 

  1. A leggyakrabban használt szervetlen polimer flokkulánsok a PAC (polialumínium-klorid) és a PFS (poliészter-szulfát); vízben könnyen elviselhetők és bizonyos maró hatásúak. Hozzáadható oldat vagy granulátum formájában.
  2. A PAM (poliakrilamid) a leggyakrabban használt szerves polimer pelyhesítőszer ; vízben oldódik, de az oldódási sebesség nagyon lassú. Általában oldatba készítik, mielőtt hozzáadják. Aniontípusra és kationtípusra osztható. Az anionos pelyhesítőszert általában a szennyvíz pelyhesítőszeréhez, a kationos típust általában az iszap víztelenítéséhez használják. A PAM könnyen felszívja a vizet és tömbökben oldja a vizet, és a tárolási helynek száraznak kell lennie.

Feladás ideje: 2020. október 30
WhatsApp Online Chat!